Rumini és a szlovákul beszélő egerek szigete.
Az egész hét a tengerek, hajózás, a nyelvi nehézségek leküzdése jegyében zajlott. A témában rejlő lehetőségeket kiválóan aknázta ki a selyemfestő műhelyben Matijevics Krisztina, elképesztő tengeri lények születtek égszínkék tengeri hátterekkel. Nemkülönben a fazekas műhely vezetői: Balog Gyöngyi és Botos Károly. Pedig az agyag kevésbé adna lehetőséget áramvonalas művek alkotására, de a fotók tanúsága szerint a tenger megannyi élőlényét keltették "életre" a kis kezek a tapasztalt mesterek útmutatása alapján. A hajózást élőben is kipróbálta a tábor: Szanazugban kelt vízre - és vízbe - a kirándulós csapat. De előbb még a délelőtt folyamán a Dobozi Kastélyparkban Gyufi (Szász György) vezetésével izgalmas akadályokat kellett leküzdeniük. Az izgalmakat a futó zápor is fokozta, de végül kiderült az ég. A hajózással végül az építés oldaláról is megismerkedett, akit érdekelt a fával való munka. A három Szász: Arnold, Bátor és Gyuri segített a vitorlások, tengeri szörnyek és egyéb vízi élőlények megalkotásán fáradozó gyerekeknek. A szeles időnek köszönhetően az elkészült vízi járművek vitorlái nem győztek dagadozni.
Miután a Szélkirálynő túlélte a tengeri sárkány és a kalózok támadását, a viharral már nem tudott megküzdeni, így a hajó roncsaiba kapaszkodva egy ismeretlen szigeten kötöttek ki egereink. A szigetlakó egérnép barátságosan fogadta őket, de csak szlovákul beszéltek, így - hogy értsék egymást - megalkották a szlovák-cincogi szótárt Tóth Erika hatékony közreműködésével. Megismerkedtek a szlovák egerek szigetének hagyományaival is, különös tekintettel a konyhaművészetükre. De ez már a tábor végén történt, amikor is – a lehetetlent megkísérelve – életre kelt a Górészínpadon a tengeri kaland.
Vizes élmény nemcsak a Körösparton jutott, Balázs Edina jóvoltából a hét folyamán több vizes játék, habparti is zajlott, nem kis vidámsággal fűszerezve. Jutott idő dalolásra, zenélésre, mézeskalácssütésre – Krajcsovicz Magdi önkéntes munkájának köszönhetően -, nemezelésre – a Fehérliliom Népfőiskola nemezes stábjának vezetésével, a szövés és a varrás kipróbálására is. Utóbbit Kovács Pálné Laurinyecz Ági, a szövést Kondacs Kati okította. A mese-, és jelmezes műhelyt, a táborzáró előadást – mely bár rögtönzésnek tűnik, gondos szervező-munka előzi meg – Torbó Saci fogta össze egyik szabad kezével – a másikat másfél éves kislánya vette igénybe.
Ami a konyhát illeti, Petrovszki Anita és Kondacs Kati szívós munkája és szakértelme nyomán a kondérok minden nap kiürültek. Külön köszönet áldozatos munkájukért és a prémium minőségért! Külön azért is, hogy bevonták a táborlakókat az előkészítésbe, pucolásba, kenyérkenésbe, bár a lelkesedést a pecsétek gyűjtése is motiválta, melyeket a tábor utolsó délutánján a kikötő bolhapiacán értékesíthettek. Köszönet jár még Vári Ferencnek, aki felfüggesztette nyári kemenceépítő alkotómunkáját és eljött, hogy zongorával kísérje a dalos és furulyás egerek csapatát. Furulyás „egerünk” – Matijevics Bence idén is szívet gyönyörködtetően fújta a szebbnél-szebb dallamokat. Köszönet továbbá minden önkéntesnek, kerékpáros kísérőnek, szülőnek, beszerzőnek. Akik évről évre felverik sátrukat, hogy kint töltsenek egy-két éjszakát a Kemencés Tanyán – no, nem annyira alvással, sokkal inkább éber őrködéssel. Öröm is ez, valami másfajta „vadabb” élmény, mint az otthoni, megszokott kényelem, és persze áldozat is. Jó szívvel ajánljuk kipróbálásra minél többeknek a komfort-zónából való kilépést.
Jövőre – reméljük – ismét találkozunk, újabb nyári kalandok várnak ránk, gyerekekre és felnőttekre!
