Mindennapi Kenyerünket Műhely

Június 27-én és augusztus 7-én a Kemencés tanyán nagy sürgés forgás volt a konyha és a kemence körül. Először a kalács és rétes, vagyis a "téli örömök" finomságai kerültek az asztalra, / nyáron a nagy melegben legalább olyan örömmel fogyasztottuk a finomságokat/.Ezt követően a hagyományos nyári mesetábor keretében  kelt tészták, a "gyermekek öröme" sültek aranybarnára, ropogósra a kemencében.  Minkét alkalommal a résztvevők sokasága elégedetten térhetett  haza,  eltelve a sok finomsággal, tapasztalattal gazdagodva a kemence nyújtotta lehetőségekkel. A kemencés műhely harmadik állomására augusztus 22-én kerül sor. Ekkor a kenyéré lesz a főszerep, mely a  mindennapi létfenntartásunk szimbóluma...
Ezúton is várunk minden érdeklődőt sok szeretettel! Aki szeretné megtapasztalni a közös dagasztás örömét, a kemence kifűtésének tudományát, majd a ropogósra sült kenyér illatát, annak ott a helye a kemencés tanyán!

Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,

lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!