2016. szeptember 23., péntek
2016. szeptember 10., szombat
Aszalókemence és hagyományos búbos - kemenceépítő alap -, és mesterképző kurzus
Tanyasi nyár, kemenceépítő tábor
A tavalyi sikeres kemenceépítő tábor után idén is
hangos kalapálás, fúrás-faragás zaja verte fel a Kemencés tanya fehérre meszelt
falainak hűvös csendjét az idei nyáron. A Pont Mi K. E. által szervezett,
Békési István szakmai vezetésével lezajlott tanfolyam egyben a Békés Megyei Népművészeti tábor alap-, és
mesterkurzusa is volt kályhás szakmában. Két kemence épült fel: egy szobai
búbos - amely az új funkciót kapott istálló téli használatát teszi majd
lehetővé, ill. egy hagyományos, fatüzelésű közösségi gyümölcs-aszaló-kemence,
melyből már alig van - ha van elvétve - kis hazánkban.
A helyiek mellett az ország távolabbi pontjairól is
érkeztek résztvevők, akik a kemenceépítés fogásait kívánták elsajátítani:
Zalából, Komáromból, Budapestről, Jánoshalmáról, Zagyvarékasról, Debrecenből,
Zerindről. A vidékiek a Kemencés tanya udvarán és a tisztaszobába kvártélyozták
be magukat, de jutott a vadlesre is két bátor hölgy jelentkező, akiket nem
zavart a magaslati levegő – meg a sok szúnyog.
A csabai kolbásszal nem tudtak betelni, a kemencében sült kelt tészták következményeképpen többen nem tudták becsatolni nadrágszíjaikat a hét végeztével…
A csabai kolbásszal nem tudtak betelni, a kemencében sült kelt tészták következményeképpen többen nem tudták becsatolni nadrágszíjaikat a hét végeztével…
A tábori estéket kulturális programok tették
színessé, mint pl. „Kemence mesék” címmel a Sorsfonó társulat play-back
színházi előadása, vagy a kötetlen esti beszélgetések a tábortűz körül a békéscsabai
tanyák kialakulásának történetéről, fejlődésükről, múltjukról, jelenükről,
lehetséges jövőjükről.
A
táborozók esti naplementében, lovas kocsin bejártak egy közeli – még élő –
tanyás dűlőt, meglátogattak egy állattartó tanyai gazdaságot, és nem
maradhatott el a kemencés ételek sütése-főzése sem, amiben a kemenceépítők hozzátartozói
is aktívan részt vettek.
Tanyasi nyár 2016. "Égig érő fa" - Gyerektábor
Tanyasi nyár 2016. "Égig érő fa" - Gyerektábor
Adva van egy tanya a Nagy Alföldi Pusztaság közepén. Azon a pusztán, amire Fekete István, az erdők és a hegyek szerelmese azt írta, hogy „Kinézel a vonat ablakán, aztán lefekszel aludni. Néhány óra múlva felébredsz, újra kinézel és még mindig ugyanazt látod…”. „A táj, ahol nem történik semmi.” Nos, nekünk is alaposan szemügyre kellett vennünk a helyet, ahol élünk, hogy észrevegyük, hol itt az érték. A helyi érték ugyanis messzebbről jobban látszik. Mert mielőtt értéket akarunk megőrizni, először is számba kell vennünk, mik az értékeink.
Azt gondoltuk, ahol gyönyörű hegyek, erdők, friss
levegő, néprajzi emlékek vannak, ott nagyon tisztában vannak a meglévő
értékekkel. Júliusban néhány napot a Gömöri hegységben töltöttünk. Láttunk
tájházat, olyat, ahol a szénapajta lécei között kilátni a szőlőhegyre. Ahol úgy állnak sorban
a fehérre meszelt, múlt században épült parasztházak, mint ropogósra
keményített főkötők a hajnali misére igyekvő menyecskék fején.
De hetekbe tellett, mire egyáltalán szállást tudtunk találni. S amikor megkérdeztük, miért nem hirdetik a szálláslehetőségeket, azt mondták: „Ki jönne ide…”.
De hetekbe tellett, mire egyáltalán szállást tudtunk találni. S amikor megkérdeztük, miért nem hirdetik a szálláslehetőségeket, azt mondták: „Ki jönne ide…”.
Van tehát egy tanyánk, amit akkor fedeztünk fel, amikor a Községi Könyvtár mesedélutános gyerekeinek nyári táborozásra alkalmas helyet kerestünk.
A dolgok egymásból következnek. Ha tanya, akkor pusztaság,
vadon, és akkor természet, tehát madár és fa. Égig érő fa. Fafaragó tábor. Ki
ne olvasta volna gyerekkorában a régebb óta fiatalok nemzedékéből Móra Ferenc
Cinegefészkét, ahol a fiókáit sirató énekesmadarakkal együtt sirattuk a füstbe
ment sarkantyús csizmát? Ki ne gyártott volna – ha fiúból volt - csúzlit, ha
lányból volt, gyermekláncfűből ékszert? De emellett még sokféle fával
találkoztunk a hét során. Égig érővel, vagy olyannal, amiből kapu készült a
tanya bejáratához Morva Laci bácsi és a gyerekek közös erőfeszítése eredményeként, de olyan fákról is szóltak a mesék, amelyekből jászlat,
halászcsónakot és keresztfát ácsoltak…. (Mese a három fáról). Böbe selyemfestő
műhelyében gyönyörű hármas oltárkép is készült erről a meséről.
A fafaragó műhelyben Korcsok János szakértelme vezette a kis kezeket a szerszámok rendeltetésszerű használatában, Gerlai Ica mama pedig idén is megfestette a tulipános ládát, ami - reméljük - ezúttal hosszú távon a tanya birtokában marad... De készült életfa hímzéssel és agyagból is, a Kétsopronyi Hímzőszakkör és Derecskei Magdolna fazekas mester ismét a vendégeink voltak. Most először sikerült madarat is fognunk, azaz egy cinege akadt a madárfogó hálóba, amit Boldog Gusztáv madarász barátunk kifeszített - de ez már nem a tanyán történt, hanem a Körös Klub Természetvédelmi Egyesület Pósteleki kutatóházában, ahol egy éjszakát töltött a tábor, hogy közelebbről is szemügyre vegye a megvédendő természetet, madarakat, fákat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)