Őszi kemenceavató a Kemencés Tanyán

Aszalókemence és hagyományos búbos - kemenceépítő alap -, és mesterképző kurzus

 Tanyasi nyár, kemenceépítő tábor

A tavalyi sikeres kemenceépítő tábor után idén is hangos kalapálás, fúrás-faragás zaja verte fel a Kemencés tanya fehérre meszelt falainak hűvös csendjét az idei nyáron. A Pont Mi K. E. által szervezett, Békési István szakmai vezetésével lezajlott tanfolyam egyben  a Békés Megyei Népművészeti tábor alap-, és mesterkurzusa is volt kályhás szakmában. Két kemence épült fel: egy szobai búbos - amely az új funkciót kapott istálló téli használatát teszi majd lehetővé, ill. egy hagyományos, fatüzelésű közösségi gyümölcs-aszaló-kemence, melyből már alig van - ha van elvétve - kis hazánkban.

A helyiek mellett az ország távolabbi pontjairól is érkeztek résztvevők, akik a kemenceépítés fogásait kívánták elsajátítani: Zalából, Komáromból, Budapestről, Jánoshalmáról, Zagyvarékasról, Debrecenből, Zerindről. A vidékiek a Kemencés tanya udvarán és a tisztaszobába kvártélyozták be magukat, de jutott a vadlesre is két bátor hölgy jelentkező, akiket nem zavart a magaslati levegő – meg a sok szúnyog.
A csabai kolbásszal nem tudtak betelni, a kemencében sült kelt tészták következményeképpen többen nem tudták becsatolni nadrágszíjaikat a hét végeztével…

A tábori estéket kulturális programok tették színessé, mint pl. „Kemence mesék” címmel a Sorsfonó társulat play-back színházi előadása, vagy a kötetlen esti beszélgetések a tábortűz körül a békéscsabai tanyák kialakulásának történetéről, fejlődésükről, múltjukról, jelenükről, lehetséges jövőjükről. A táborozók esti naplementében, lovas kocsin bejártak egy közeli – még élő – tanyás dűlőt, meglátogattak egy állattartó tanyai gazdaságot, és nem maradhatott el a kemencés ételek sütése-főzése sem, amiben a kemenceépítők hozzátartozói is aktívan részt vettek.

Tanyasi nyár 2016. "Égig érő fa" - Gyerektábor

Tanyasi nyár 2016. "Égig érő fa" - Gyerektábor

Adva van egy tanya a Nagy Alföldi Pusztaság közepén. Azon a pusztán, amire Fekete István, az erdők és a hegyek szerelmese azt írta, hogy „Kinézel a vonat ablakán, aztán lefekszel aludni. Néhány óra múlva felébredsz, újra kinézel és még mindig ugyanazt látod…”. „A táj, ahol nem történik semmi.” Nos, nekünk is alaposan szemügyre kellett vennünk a helyet, ahol élünk, hogy észrevegyük, hol itt az érték. A helyi érték ugyanis messzebbről jobban látszik. Mert mielőtt értéket akarunk megőrizni, először is számba kell vennünk, mik az értékeink.

Azt gondoltuk, ahol gyönyörű hegyek, erdők, friss levegő, néprajzi emlékek vannak, ott nagyon tisztában vannak a meglévő értékekkel. Júliusban néhány napot a Gömöri hegységben töltöttünk. Láttunk tájházat, olyat, ahol a szénapajta lécei között  kilátni a szőlőhegyre. Ahol úgy állnak sorban a fehérre meszelt, múlt században épült parasztházak, mint ropogósra keményített főkötők a hajnali misére igyekvő menyecskék fején.
De hetekbe tellett, mire egyáltalán szállást tudtunk találni. S amikor megkérdeztük, miért nem hirdetik a szálláslehetőségeket, azt mondták: „Ki jönne ide…”.

Van tehát egy tanyánk, amit akkor fedeztünk fel, amikor a Községi Könyvtár mesedélutános gyerekeinek nyári táborozásra alkalmas helyet kerestünk.

A dolgok egymásból következnek. Ha tanya, akkor pusztaság, vadon, és akkor természet, tehát madár és fa. Égig érő fa. Fafaragó tábor. Ki ne olvasta volna gyerekkorában a régebb óta fiatalok nemzedékéből Móra Ferenc Cinegefészkét, ahol a fiókáit sirató énekesmadarakkal együtt sirattuk a füstbe ment sarkantyús csizmát? Ki ne gyártott volna – ha fiúból volt - csúzlit, ha lányból volt, gyermekláncfűből ékszert? De emellett még sokféle fával találkoztunk a hét során. Égig érővel, vagy olyannal, amiből kapu készült a tanya bejáratához Morva Laci bácsi és a gyerekek közös erőfeszítése eredményeként, de olyan fákról is szóltak a mesék, amelyekből jászlat, halászcsónakot és keresztfát ácsoltak…. (Mese a három fáról). Böbe selyemfestő műhelyében gyönyörű hármas oltárkép is készült erről a meséről. 

A fafaragó műhelyben Korcsok János szakértelme vezette a kis kezeket a szerszámok rendeltetésszerű használatában, Gerlai Ica mama pedig idén is megfestette a tulipános ládát, ami - reméljük - ezúttal hosszú távon a tanya birtokában marad... De készült életfa hímzéssel és agyagból is, a Kétsopronyi Hímzőszakkör és Derecskei Magdolna fazekas mester ismét a vendégeink voltak. Most először sikerült madarat is fognunk, azaz egy cinege akadt a madárfogó hálóba, amit Boldog Gusztáv madarász barátunk kifeszített - de ez már nem a tanyán történt, hanem a Körös Klub Természetvédelmi Egyesület Pósteleki kutatóházában, ahol egy éjszakát töltött a tábor, hogy közelebbről is szemügyre vegye a megvédendő természetet, madarakat, fákat.
 

Aki nem hiszi, járjon utána...