Ady Endre:

A téli Magyarország

Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.

"Téli esték a kemence mellett" Karácsonyi játszóház, sütőház, zeneház és meseház a Kemencés Tanyán

Az eperfa lombja fehér csipkébe öltözött, így várta a karácsonyt. A hóharmatos ágak közül hívogatóan néztek az útra a tanya ablakszemei. A kemencék ontották a meleget, és az illatos kalácsot, rétest, gyümölcskenyeret. A gyerekek kipirult arccal viharzottak be az istállóházba, egymás szavába vágva mesélték, kinek sikerült végül elfoglalnia a szalmabálából épített várat. Gerlai Ica mama és Korcsok Jani bácsi műhelyeiben sok apró karácsonyi díszt, ajándékot és gyermekjátékot kalapáltak-festettek-faragtak a szorgos kezek. Volt, aki még a fülét-orrát is befestette, hogy még több színben pompázzon karácsony tiszteletére. Ajándék nélkül senki nem ment haza: a United Way „Könyvforgató” pályázatán nyert könyvek mindegyike gazdára lelt. Lehet olvasgatni, könyvet csereberélni a téli szünetben. Az estét Tóth Győri Virág és - erre az alkalomra összeállt - népi zenekara hangulatos karácsonyi muzsikája zárta, a résztvevő mintegy hatvanegynéhány főnyi közönség nagy gyönyörűségére.

Téli esték a kemence mellett - a Kemencés Tanya karácsonyi programja

Reformáció a végeken

A „Reformáció a végeken” egy kétnapos rendezvény volt, amely a végeken, azaz a Kemencés Tanyán valósult meg. Egy pályázati kiírás alapján született az ötlet, amit már csak meg kellett nyerni, megvalósítani, jól érezni magunkat meg azután elszámolni az egészet. Ez így nem valami romantikus.

Pedig ez jó hangulatú két nap volt. Mintegy hatvanan vettek részt, és első ízben lett komolyan kihasználva az átalakított istálló, ahol a nagyobb előadások voltak. Meg az étkezések is, hiszen ide fért be a legtöbb ember. Egész országot felölelő, sőt nemzetközi volt a csapat, hisz eljöttek dán vendégeink (a Y”s Men kapcsán), távolabbról is számosan, más civil szervezetek is képviseltették magukat, no meg a törzsgárda és nem kevés alkalmi érdeklődő. Erősen vegyes korosztály, ami kihívás is, de mivel van tér, zene és program, no meg enni való, így a hangulatra nem lehetett panasz.

A szombat estét Lázár Attila személyes hangvételű koncertje zárta, a vasárnapi Istentisztelen az Animato Énekegyüttes szolgáltatta a liturgia zenei betéteit. Kondor Péter a megbocsátásról beszélt, ill. arról, hogy nem lehetünk kicsinyesek mások adósságainak elengedése tekintetében, amikor nekünk kimondhatatlanul nagy tartozást engedett el a Gazdánk.

Kiss Emil szombati előadásában Luther, Kálvin, Zwingli munkásságáról beszélt, akik a reformáció legjelentősebb munkásai voltak. Végig vezette az egyház európai történelmén Isten gondoskodásának jeleit arról, hogy tévútra jutott, megfáradt egyháza újból erőre kapjon, és arról, ahogyan eszközeit felkészíti, erősíti, („nem hallgathattak”).

A XV-XVI. század Európáján végigzúduló történelem (reneszánsz, humanizmus, felfedezések, nemzeti tudatra ébredés, stb.) ennek eszköze lett, és végül, mint reformáció bújt ki az idő méhéből, mint a legszínesebb mozgalom.

Vasárnap a magyarországi reformáció ismertetésére került sor. A három részre szakadt ország jó talaja lett az „új hit”-nek. A török hódoltsági terület, az Erdélyi Fejedelemség és a Habsburg uralom alatt lévő országrész gazdasági összefüggése részben megmaradt, ez elősegítette a reformált hit terjedését. Ebben különös szín a habánok (anabaptisták egyik ága) jelenléte.

Sokat lehetne sorolni a segítő kezeket,  hisz gyertyakészítés, kazettás mennyezet-motívum festés, varrás is lehetséges volt, no meg a konyha is számos embernek adott munkát, de a szervezés,szállítás, előkészítés, utómunkák… Mindenesetre sokan dolgoztunk együtt.

És megvalósult, hogy kicsit megelevenedett a múlt. A szavak, zenék, gondolatok által, az egymásra figyelésen keresztül. Mert nem a 21. század volt ez, nem volt kapkodás, feszültség, de mégis voltak teendők és feladatok. Talán kívülállók sem voltak, hisz mi csináltuk magunknak, és aki eljött az máris „mi” lett.

Úgy tűnik érdemes volt bevállalni, együtt magunknak végigcsinálni és így gazdagabbak lehettünk. A pályázat talán csak ürügy volt...