Az ősz utolsó, ragyogó napfényes hétvégéjén a múltat idéztük meg régi ízek és mesterségek felélesztésével a Kemencés Tanyán. A mostani szorongató időkben le kellett mondanunk a sokszereplős rendezvényekről, s így találtunk rá a kiscsoportos műhelymunka-formára, ami lehetőséget teremt, hogy továbbadhassuk mindazt a régi tudást és szemléletet, amit a tanyai évek alatt összegyűjtöttünk. Ezek egyrészt a helyi, hagyományos és kemencében készíthető tészta-ételek készítésének fortélyai, másrészt az alföldi tanyai környezetben megtalálható természetes anyagok - mint az agyag, fa, szalma-, és egyéb szálas anyagok - felfedezése, az ezekhez kapcsolódó mesterségek megismerése.
A közös munka során előkerültek régi történetek, a vidékhez kapcsolódó legendák is. Ilyen pl. Rózsa Sándor története, aki errefelé is betyárkodhatott, még az sem lehetetlen, hogy a kétszáz éves eperfa árnyékában megpihent. Az asszonyok töviről hegyire elmondják, megmutatják, hogyan gyúrták, nyújtották, pihentették, főzték, ízesítették otthon a mákos derelyét, a túrós rezancát (házi tészta). Jellemző volt, hogy egy-egy faluközösség hasonló módon készített egy-egy, arra a vidékre jellemző ételt, az apró részletekbe azonban már belevitték saját „szája ízüket” - egyéniségüket. Ezek a tudások a szakácskönyvekben már nem találhatók meg.
Amikor a nap végén sor kerül a kóstolásra, arra gondolunk, hogy is tudtunk eddig ezek nélkül az ízek nélkül élni egyáltalán.
Műhelymunkánk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósulhatott meg. Projektünk címe: „Induljunk a kályhától!” Közművelődési hagyományok újraéledése az alföldi tanyavilágban – műhelymunka.
Bízunk benne, hogy a veszélyhelyzet mihamarabb elmúlik, s mi újra visszatérhetünk a kályhához – vagyis a kemencéhez és újabb időutazást tehetünk a múltban, dédanyáink gasztronómiai világában.
A fotókat Garay Éva készítette.