A nyár
hátralévő heteiben a kemence további hasznosítási lehetőségeinek bemutatását
célzó aszaló-, és savanyító programokat tartottunk, amelyen az aszalás, mint a legősibb és legtermészetesebb
gyümölcstartósítási technika – melynek előállítása ezen a módon a lehető leg-energiatakarékosabb
és legegészségesebb - szemléletét és gyakorlatát tanulmányoztuk.
Arra is kitérünk, hogy mire lehet még használni az aszalóházat/kemencét (pl.
gyógy-, és fűszernövények, bogyók – pl. csipkebogyó, stb. szárítása.) A szept. 23-án tartott „Őszi kemenceavató” programunkon 29 fő vett részt. Ekkor avattuk fel igazából az aszalót is, mert ekkorra száradt ki annyira, hogy megfelelő hőmérsékletet lehetett benne elérni a tűzrakással. Almát, szilvát és pritamin paprikát aszaltunk. Ezeket jórészt a közösség hozta össze, ill. az aszalás a közösséget is összehozta
A savanyító-részleg pedig hagyományos technikákkal készített savanyúságot, amit a kenyérsütés után maradt hő felhasználásával dunsztoltunk ki. Így semmi nem veszett kárba, minden energia hasznosítva lett. A közösen készített savanyúságot részben elvihették a résztvevők, részben pedig a Kemencés tanya egyéb közösségi programjaira tartalékoltuk.
A gyerekekről sem feledkeztünk el: természetes anyagok műhelyét kínáltuk számukra. Zöldségekből, termésekből és falevelekből készültek állatfigurák, bábok. A természetben található ezerféle apróság megfigyelése arra is jó volt, hogy a gyermekeket rávezesse: mindent lehet hasznosítani, mindenből lehet játékot is készíteni.
