Ünnepek és hétköznapok a BEHIRen

Október 11-13-án, Ünnepek és hétköznapok, a hagyományos élet rendje a Kárpát-medencében címmel szervezett átfogó programsorozatot a Kemencés Tanya

A háromnapos rendezvényt a kondorosi születésű dr. Laurinyecz Mihály – kanonok plébános, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Erkölcsteológiai tanszék tanszékvezető professzora – nyitotta meg péntek esti bevezető előadásával.
„A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” – írja Szent Pál a Rómaiakhoz címzett levelében. – Mi miatt sóvárog a természet és meddig kell várakoznia? Kik a Róm 8,19-ben szereplő Isten-fiak? Az Isten-fiak megjelenése mit jelent?" – ilyen és hasonló kérdések mentén zajlott a közös gondolkodás, melynek eredményeképpen úgy hagyták el az istállóból lett közösségi teret a résztvevők, hogy mindenki tudta: felelősek vagyunk.
Az élővilág ugyanis sóvárogva várja az „Isten fiainak” megnyilvánulását, mivel maga nem tud hangot adni a sóvárgásának. Nekünk kell azt kihangosítani, hallhatóvá tenni –  ha már „Istent játszunk” – születés, halál, genetika, globális időjárás és még sok, a természet, a teremtettség világméretű, súlyos kérdésébe beleavatkozunk. A teremtett világért való felelősséget mi viseljük – egyénileg és intézményi szinten is, például ilyenfajta programok, szemléletformáló események megrendezésével.
A történelem kezdetei óta nem létezett olyan kultúra, amelyben a fenntarthatatlanság csírája ne lett volna benne, csupán a technikai fejlettség híján nem öltött világméreteket. A rendezvény másnapján dr. Gyulai Iván – ökológus, biológiai-kémia szakos tanár, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke, címzetes egyetemi docens – előadásában  rámutatott, hogy a hagyományos vidéki élet közösségi alapú. A helyben végzett munka – nehézségei ellenére is – lehetővé tette a teljes életet.
A család, rokonság, szomszédságok együttműködése folytán a környezet használata bevált ismereteinek átadása, tovább örökítése biztosított volt, a szolgáltatásokhoz való hozzáférést pedig nem a pénz működtette. Ma azonban a vidéki élet piaci alapú. A vidéki ember elszakadt a saját környezetétől, a táj gondos, értő kezek nélkül maradt. További probléma, hogy az erőforrásokat fenntarthatatlan módon használjuk, a jelen szükségleteinek kielégítése a jövő rovására történik. 2023-ban a bolygónk túlhasználatának napja már május 30-a, s ez minden évben hamarabb következik el.

forrás: https://behir.hu/unnepek-es-hetkoznapok-a-hagyomanyos-elet-rendje-a-karpat-medenceben  

Ünnepek és hétköznapok után

Ünnepek és hétköznapok, a hagyományos élet rendje a Kárpát-medencében.  Közösségi rendezvény a Kemencés Tanyán
A háromnapos rendezvényt a kondorosi születésű Dr. Laurinyecz Mihály - kanonok plébános, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Erkölcsteológiai tanszék tanszékvezető professzora – nyitotta péntek esti bevezető előadásával. „A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” – írja Szent Pál a Rómaiakhoz címzett levelében. - Mi miatt sóvárog a természet és meddig kell várakoznia? Kik a Róm 8,19-ben szereplő Isten-fiak? Az Isten-fiak "megjelenése" mit jelent? - Ilyen és hasonló kérdések mentén zajlott a közös gondolkodás, melynek eredményeképpen úgy hagyták el az istállóból lett közösségi teret a résztvevők, hogy mindenki tudta: felelősek vagyunk. Az élővilág ugyanis sóvárogva várja az „Isten fiainak” megnyilvánulását, mivel maga nem tud hangot adni a sóvárgásának. Nekünk kell azt kihangosítani, hallhatóvá tenni -  ha már „Istent játszunk” – születés, halál, genetika, globális időjárás és még sok, a természet, a teremtettség világméretű, súlyos kérdésébe beleavatkozunk. A teremtett világért való felelősséget mi viseljük – egyénileg és intézményi szinten is, például ilyenfajta programok, szemléletformáló események megrendezésével.
A történelem kezdetei óta nem létezett olyan kultúra, amelyben a fenntarthatatlanság csírája ne lett volna benne, csupán a technikai fejlettség híján nem öltött világméreteket. A rendezvény másnapján Dr. Gyulai Iván - ökológus, biológiai-kémia szakos tanár, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke, címzetes egyetemi docens - előadásában  rámutatott, hogy a hagyományos vidéki élet közösségi alapú. A helyben végzett munka – nehézségei ellenére is – lehetővé tette a teljes életet. A család, rokonság, szomszédságok együttműködése folytán a környezet használata bevált ismereteinek átadása, tovább örökítése biztosított volt, a szolgáltatásokhoz való hozzáférést pedig nem a pénz működtette. Ma azonban a vidéki élet piaci alapú. A vidéki ember elszakadt a saját környezetétől, a táj gondos, értő kezek nélkül maradt. További probléma, hogy az erőforrásokat fenntarthatatlan módon használjuk, a jelen szükségleteinek kielégítése a jövő rovására történik. 2023-ban a bolygónk túlhasználatának napja már május 30-a, s ez minden évben hamarabb következik el.
Pedig nem feltétlenül kell pénzben megjelenő jövedelem ahhoz, hogy számos szükségletet ki lehessen elégíteni a vidéki térségekben. A közösségi gazdálkodás gyakorlata például hozzásegítheti a kisebb gazdaságokat életképességük növekedéséhez. Fontos lenne helyben maradni, amihez befogadó közösség szükséges. Ez jelenti többek közt a leszakadó rétegek lehetőségekhez való hozzájuttatását is, nem csupán az eseti adomány osztást. A közösségnek vetélkedés helyett az együttműködés kultúráját kell újra megtanulni, a kölcsönös tisztelet, elfogadás, kölcsönös nagylelkűség értékeit visszaállítani. A vidéknek természetesen rendelkeznie kell az erőforrásokhoz való hozzáféréssel is, de bánni is kell tudni ezekkel. A sokféleséget kell megteremteni és megtanulni használni.
A talajmegújító gazdák egyesülete képviseletében Szabó Attila nagyüzemi méretekben mutatta be azt az elvet, amelyet Gyulai Iván a gömörszőlősi mintakertjében évtizedek óta gyakorol a talaj forgatása, vegyszerek használata nélkül, mélymulcsolással, a természet sokféleségének teret engedve. A szépszámú közönség kérdéseinek nehéz volt határt szabni, sokakat foglalkoztat a kert-, és talajművelés más szemléletű megközelítése, nehéz a hagyományostól eltérni. Bár Gyulai Iván nem gondolja, hogy vissza kellene térnünk a hagyományos földművelési módszerekhez, mert szerinte az ember régen sem bánt jól a földdel.  
„Azzal, hogy szántott, nekiment vassal, tizedrészére csökkentette benne az életet, elpusztította a rovarokat, gombákat, baktériumokat. A nagyobb hozam kedvéért tette ezt. Ma már több az ismeretünk, tudjuk, miért nem ez a helyes művelés”.
A szombat estét parádés állóképszínház-előadás zárta. Ez a színházi technika a jelenlévőkből  spontán választja ki a „társulat” tagjait, a történetet állóképekben jeleníti meg, melyekkel az élőszavas mesélést illusztrálja. Igaz, ehhez szükségeltetik egy Harangozó Imre – néprajzkutató, tanár - kinek ízes, humoros, lélegzet-elállító fordulatokban gazdag mesemondásától a közönség nem győzött dőlni a nevetéstől. S nem bánta meg az sem, aki maradt még a késő esti táncházra, ahol is a Dobszerda Egyesület zenészei húzták a talpalávalót.
A rendezvény szombat délelőttjén kovászoló műhely, gyümölcslé-préselés, kézműves bemutató is várta az érdeklődőket. Az ősz folyamán további nyitott konyha-napokat is terveznek a Kemencés Tanyán a fermentálás, gyümölcssajt készítés és lé préselés gyakorlati bemutatásával.
A program a NKA Közművelődés Kollégium támogatásával valósult meg.

 Galéria

Dr. Gyulai Iván előadása

 Dr. Gyulai Iván előadása a Kemencés Tanyán immár elérhető online is: