Zenei tábor a Kemencés Tanyán

Közösségek hete a Kemencés Tanyán

„Hamu alatt izzik a parázs”

A fenti mondat akár mottója is lehetne a Közösségek hetéhez kapcsolódó rendezvénynek a kétsopronyi Kemencés Tanyán. Május 13-án a mintegy ötven főnyi érdeklődő izgalmas és előremutató kerekasztal beszélgetés aktív résztvevője lehetett a közösségi térré átalakított lóistállóban. Miközben a kemencék ontották a hagyományos módon elkészített réteseket, túrós lepényeket és lekváros kifliket, a beszélgetők arra keresték a választ, „mit tud adni ma a tanya a helyi közösségnek”. És persze, mit tud adni az egyénnek. Lehetséges-e a tanyasi gazdálkodásra, mint a leszakadó vidéki térségek egyik mentsvárára tekinteni?
A kerekasztal-beszélgetés meghívott vendégei a tanyavilágot kutatók, ismerők, szeretők és napi szinten megélők legkülönbözőbb társadalmi csoportjait képviselték. Kakuk Csaba - tanya-kutató, Kovács János - Bélmegyer polgármestere, Kukláné Fábián Aranka - a csorvási Eszter Tanya házigazdája és programszervezője, Szenti Tibor író, etnográfus - aki életművében a Hódmezővásárhelyi tanyavilág néprajzi, társadalomlélektani és történeti emlékeit rögzítette –, Bényei Gábor - a Diós tanya gazdája, Papp Krisztina – tanyás gazdálkodó, Pócsi Gabriella – geográfus, a kerekasztal beszélgetés moderátora, Szlávik Krisztina - a Kemencés Tanyát működtető PONT MI Közhasznú Egyesület elnöke.

Miért fontos ma erről beszélni? Hiszen tudjuk, a  hunyorgó mécsvilág, a munkában meggörnyedt hátak, a tikkasztó nap, veríték, robot hajnaltól vakulásig - már mind-mind egy régen letűnt korszak jelzői, amiket a mai civilizált, modern élet vívmányait hajszoló ember olykor hamis romantikával színez át. A kor, a fejlődés ítéletet mondott egy elavult életformára,  s a fiatalok már nem kívánják vissza az ősök földjét. . Mit keresünk hát mégis a múltban, a földes padlójú, régi tanyák omladékain?

A beszélgetésen elhangzott, azt a régi életformát visszahozni már nem lehet, de nem is lenne jó. Ma már igen ritkán, elvétve fordul csak elő a teljes önfenntartás. Hiszen használjuk a számítógépet, autóval járunk, villannyal világítunk.
Az előadók közül többen megfogalmazták, a tanyának ma akkor van jövője, ha alkalmazkodik, megőriz, de úgy, hogy magába fogad bizonyos határig a mából, a jelenből. Így lesz újra teljessé az a világ, a tanyavilág, amit ma is keresünk és visszavágyunk. A tanyai életforma – ha mégoly nehéz és fáradságos vesződés is olykor – az élet komplexitását, az „elveszett paradicsomot” hozza vissza számunkra. Azt a teljességet, amelyben a földtől az asztalig kísérjük a táplálék útját, s ahol a természettel barátságban élő ember újra magára találhat.

Húsvéti sokadalom a Kemencés Tanyán

TANYAVILÁG fotópályázat

Ady Endre:

A téli Magyarország

Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.

"Téli esték a kemence mellett" Karácsonyi játszóház, sütőház, zeneház és meseház a Kemencés Tanyán

Az eperfa lombja fehér csipkébe öltözött, így várta a karácsonyt. A hóharmatos ágak közül hívogatóan néztek az útra a tanya ablakszemei. A kemencék ontották a meleget, és az illatos kalácsot, rétest, gyümölcskenyeret. A gyerekek kipirult arccal viharzottak be az istállóházba, egymás szavába vágva mesélték, kinek sikerült végül elfoglalnia a szalmabálából épített várat. Gerlai Ica mama és Korcsok Jani bácsi műhelyeiben sok apró karácsonyi díszt, ajándékot és gyermekjátékot kalapáltak-festettek-faragtak a szorgos kezek. Volt, aki még a fülét-orrát is befestette, hogy még több színben pompázzon karácsony tiszteletére. Ajándék nélkül senki nem ment haza: a United Way „Könyvforgató” pályázatán nyert könyvek mindegyike gazdára lelt. Lehet olvasgatni, könyvet csereberélni a téli szünetben. Az estét Tóth Győri Virág és - erre az alkalomra összeállt - népi zenekara hangulatos karácsonyi muzsikája zárta, a résztvevő mintegy hatvanegynéhány főnyi közönség nagy gyönyörűségére.

Téli esték a kemence mellett - a Kemencés Tanya karácsonyi programja

Reformáció a végeken

A „Reformáció a végeken” egy kétnapos rendezvény volt, amely a végeken, azaz a Kemencés Tanyán valósult meg. Egy pályázati kiírás alapján született az ötlet, amit már csak meg kellett nyerni, megvalósítani, jól érezni magunkat meg azután elszámolni az egészet. Ez így nem valami romantikus.

Pedig ez jó hangulatú két nap volt. Mintegy hatvanan vettek részt, és első ízben lett komolyan kihasználva az átalakított istálló, ahol a nagyobb előadások voltak. Meg az étkezések is, hiszen ide fért be a legtöbb ember. Egész országot felölelő, sőt nemzetközi volt a csapat, hisz eljöttek dán vendégeink (a Y”s Men kapcsán), távolabbról is számosan, más civil szervezetek is képviseltették magukat, no meg a törzsgárda és nem kevés alkalmi érdeklődő. Erősen vegyes korosztály, ami kihívás is, de mivel van tér, zene és program, no meg enni való, így a hangulatra nem lehetett panasz.

A szombat estét Lázár Attila személyes hangvételű koncertje zárta, a vasárnapi Istentisztelen az Animato Énekegyüttes szolgáltatta a liturgia zenei betéteit. Kondor Péter a megbocsátásról beszélt, ill. arról, hogy nem lehetünk kicsinyesek mások adósságainak elengedése tekintetében, amikor nekünk kimondhatatlanul nagy tartozást engedett el a Gazdánk.

Kiss Emil szombati előadásában Luther, Kálvin, Zwingli munkásságáról beszélt, akik a reformáció legjelentősebb munkásai voltak. Végig vezette az egyház európai történelmén Isten gondoskodásának jeleit arról, hogy tévútra jutott, megfáradt egyháza újból erőre kapjon, és arról, ahogyan eszközeit felkészíti, erősíti, („nem hallgathattak”).

A XV-XVI. század Európáján végigzúduló történelem (reneszánsz, humanizmus, felfedezések, nemzeti tudatra ébredés, stb.) ennek eszköze lett, és végül, mint reformáció bújt ki az idő méhéből, mint a legszínesebb mozgalom.

Vasárnap a magyarországi reformáció ismertetésére került sor. A három részre szakadt ország jó talaja lett az „új hit”-nek. A török hódoltsági terület, az Erdélyi Fejedelemség és a Habsburg uralom alatt lévő országrész gazdasági összefüggése részben megmaradt, ez elősegítette a reformált hit terjedését. Ebben különös szín a habánok (anabaptisták egyik ága) jelenléte.

Sokat lehetne sorolni a segítő kezeket,  hisz gyertyakészítés, kazettás mennyezet-motívum festés, varrás is lehetséges volt, no meg a konyha is számos embernek adott munkát, de a szervezés,szállítás, előkészítés, utómunkák… Mindenesetre sokan dolgoztunk együtt.

És megvalósult, hogy kicsit megelevenedett a múlt. A szavak, zenék, gondolatok által, az egymásra figyelésen keresztül. Mert nem a 21. század volt ez, nem volt kapkodás, feszültség, de mégis voltak teendők és feladatok. Talán kívülállók sem voltak, hisz mi csináltuk magunknak, és aki eljött az máris „mi” lett.

Úgy tűnik érdemes volt bevállalni, együtt magunknak végigcsinálni és így gazdagabbak lehettünk. A pályázat talán csak ürügy volt...

Őszi kemence avató program: aszalás, kenyérsütés, savanyítás, töksütés és terménybábúk

A nyár hátralévő heteiben a kemence további hasznosítási lehetőségeinek bemutatását célzó aszaló-, és savanyító programokat tartottunk, amelyen az aszalás, mint a legősibb és legtermészetesebb gyümölcstartósítási technika – melynek előállítása ezen a módon a lehető leg-energiatakarékosabb és legegészségesebb  -  szemléletét és gyakorlatát tanulmányoztuk. Arra is kitérünk, hogy mire lehet még használni az aszalóházat/kemencét (pl. gyógy-, és fűszernövények, bogyók – pl. csipkebogyó, stb. szárítása.)
A szept. 23-án tartott „Őszi kemenceavató” programunkon 29 fő vett részt. Ekkor avattuk fel igazából az aszalót is, mert ekkorra száradt ki annyira, hogy megfelelő hőmérsékletet lehetett benne elérni a tűzrakással. Almát, szilvát és pritamin paprikát aszaltunk. Ezeket jórészt a közösség hozta össze, ill. az aszalás a közösséget is összehozta
A savanyító-részleg pedig hagyományos technikákkal készített savanyúságot, amit a kenyérsütés után maradt hő felhasználásával dunsztoltunk ki. Így semmi nem veszett kárba, minden energia hasznosítva lett. A közösen készített savanyúságot részben elvihették a résztvevők, részben pedig a Kemencés tanya egyéb közösségi programjaira tartalékoltuk.
A gyerekekről sem feledkeztünk el: természetes anyagok műhelyét kínáltuk számukra. Zöldségekből, termésekből és falevelekből készültek állatfigurák, bábok. A természetben található ezerféle apróság megfigyelése arra is jó volt, hogy a gyermekeket rávezesse: mindent lehet hasznosítani, mindenből lehet játékot is készíteni.

Őszi kemenceavató a Kemencés Tanyán

Aszalókemence és hagyományos búbos - kemenceépítő alap -, és mesterképző kurzus

 Tanyasi nyár, kemenceépítő tábor

A tavalyi sikeres kemenceépítő tábor után idén is hangos kalapálás, fúrás-faragás zaja verte fel a Kemencés tanya fehérre meszelt falainak hűvös csendjét az idei nyáron. A Pont Mi K. E. által szervezett, Békési István szakmai vezetésével lezajlott tanfolyam egyben  a Békés Megyei Népművészeti tábor alap-, és mesterkurzusa is volt kályhás szakmában. Két kemence épült fel: egy szobai búbos - amely az új funkciót kapott istálló téli használatát teszi majd lehetővé, ill. egy hagyományos, fatüzelésű közösségi gyümölcs-aszaló-kemence, melyből már alig van - ha van elvétve - kis hazánkban.

A helyiek mellett az ország távolabbi pontjairól is érkeztek résztvevők, akik a kemenceépítés fogásait kívánták elsajátítani: Zalából, Komáromból, Budapestről, Jánoshalmáról, Zagyvarékasról, Debrecenből, Zerindről. A vidékiek a Kemencés tanya udvarán és a tisztaszobába kvártélyozták be magukat, de jutott a vadlesre is két bátor hölgy jelentkező, akiket nem zavart a magaslati levegő – meg a sok szúnyog.
A csabai kolbásszal nem tudtak betelni, a kemencében sült kelt tészták következményeképpen többen nem tudták becsatolni nadrágszíjaikat a hét végeztével…

A tábori estéket kulturális programok tették színessé, mint pl. „Kemence mesék” címmel a Sorsfonó társulat play-back színházi előadása, vagy a kötetlen esti beszélgetések a tábortűz körül a békéscsabai tanyák kialakulásának történetéről, fejlődésükről, múltjukról, jelenükről, lehetséges jövőjükről. A táborozók esti naplementében, lovas kocsin bejártak egy közeli – még élő – tanyás dűlőt, meglátogattak egy állattartó tanyai gazdaságot, és nem maradhatott el a kemencés ételek sütése-főzése sem, amiben a kemenceépítők hozzátartozói is aktívan részt vettek.

Tanyasi nyár 2016. "Égig érő fa" - Gyerektábor

Tanyasi nyár 2016. "Égig érő fa" - Gyerektábor

Adva van egy tanya a Nagy Alföldi Pusztaság közepén. Azon a pusztán, amire Fekete István, az erdők és a hegyek szerelmese azt írta, hogy „Kinézel a vonat ablakán, aztán lefekszel aludni. Néhány óra múlva felébredsz, újra kinézel és még mindig ugyanazt látod…”. „A táj, ahol nem történik semmi.” Nos, nekünk is alaposan szemügyre kellett vennünk a helyet, ahol élünk, hogy észrevegyük, hol itt az érték. A helyi érték ugyanis messzebbről jobban látszik. Mert mielőtt értéket akarunk megőrizni, először is számba kell vennünk, mik az értékeink.

Azt gondoltuk, ahol gyönyörű hegyek, erdők, friss levegő, néprajzi emlékek vannak, ott nagyon tisztában vannak a meglévő értékekkel. Júliusban néhány napot a Gömöri hegységben töltöttünk. Láttunk tájházat, olyat, ahol a szénapajta lécei között  kilátni a szőlőhegyre. Ahol úgy állnak sorban a fehérre meszelt, múlt században épült parasztházak, mint ropogósra keményített főkötők a hajnali misére igyekvő menyecskék fején.
De hetekbe tellett, mire egyáltalán szállást tudtunk találni. S amikor megkérdeztük, miért nem hirdetik a szálláslehetőségeket, azt mondták: „Ki jönne ide…”.

Van tehát egy tanyánk, amit akkor fedeztünk fel, amikor a Községi Könyvtár mesedélutános gyerekeinek nyári táborozásra alkalmas helyet kerestünk.

A dolgok egymásból következnek. Ha tanya, akkor pusztaság, vadon, és akkor természet, tehát madár és fa. Égig érő fa. Fafaragó tábor. Ki ne olvasta volna gyerekkorában a régebb óta fiatalok nemzedékéből Móra Ferenc Cinegefészkét, ahol a fiókáit sirató énekesmadarakkal együtt sirattuk a füstbe ment sarkantyús csizmát? Ki ne gyártott volna – ha fiúból volt - csúzlit, ha lányból volt, gyermekláncfűből ékszert? De emellett még sokféle fával találkoztunk a hét során. Égig érővel, vagy olyannal, amiből kapu készült a tanya bejáratához Morva Laci bácsi és a gyerekek közös erőfeszítése eredményeként, de olyan fákról is szóltak a mesék, amelyekből jászlat, halászcsónakot és keresztfát ácsoltak…. (Mese a három fáról). Böbe selyemfestő műhelyében gyönyörű hármas oltárkép is készült erről a meséről. 

A fafaragó műhelyben Korcsok János szakértelme vezette a kis kezeket a szerszámok rendeltetésszerű használatában, Gerlai Ica mama pedig idén is megfestette a tulipános ládát, ami - reméljük - ezúttal hosszú távon a tanya birtokában marad... De készült életfa hímzéssel és agyagból is, a Kétsopronyi Hímzőszakkör és Derecskei Magdolna fazekas mester ismét a vendégeink voltak. Most először sikerült madarat is fognunk, azaz egy cinege akadt a madárfogó hálóba, amit Boldog Gusztáv madarász barátunk kifeszített - de ez már nem a tanyán történt, hanem a Körös Klub Természetvédelmi Egyesület Pósteleki kutatóházában, ahol egy éjszakát töltött a tábor, hogy közelebbről is szemügyre vegye a megvédendő természetet, madarakat, fákat.
 

Aki nem hiszi, járjon utána...