Seholsincserdő

Olyan szép volt...

Seholsincserdő

In memoriam

Jókai Mór: Ültess fát
Hogyha másért nem, lombot ád.Árnyékában megpihenhetsz,Gondot ő visel reád.Jó tavasszal nyit virágot:Messze érzed illatát,Kis madárka száll reája:Ingyen hallhatod dalát.Ültess fát!

Ültess fát!

Október 19-én a töksütős délutánon, a gyerekekkel terveztünk egy kis játékot a közeli erdőben. Amikor odaértünk, döbbenve tapasztaltuk, hogy az erdőt kivágták...Hát, a gyerekek őszinték, és a favágók megkapták a magukét: "rosszak vagytok, adjátok vissza a fánkat! De miért?" Ez jó kérdés, itt az Alföld közepén, ahol a természet annyit szegényedett, vagy "mezőgazdaságosodott" az elmúlt évszázadban, itt volt egy kis oázis, egy öreg erdő, az egykori homokbánya területén, ahol a természet visszaszerzett az elrabolt területeiből egy tenyérnyit. Egy teljesen más világ volt, a tanyától pár lépésnyire, volt egy hely ahova el lehetett menni, madárlesre, vadlesre, bujkálni az ágak közt...

A dél-kelet ázsiai Szumátrán és Borneón percenként hat focipályányi dzsungel tűnik el. Itt nálunk pár nap kellett hozzá...azt ígérték megújul majd az erdő, a természeten biztosan nem fog múlni. De jó lenne ha nem csak az erdő újulna meg, hanem az emberek hozzáállása is a természethez, vagy elég lenne ha megkérdeznénk Annát, hogyan kell vigyázni az erdőre...

Hogy kell vigyázni az erdőre?

Ezek a nyárfák "betegek, nem egészségesek" vagy inkább magas a fűtőértékük?

Azóta ellátni Csabáig...