Mit üzenhetnek nekünk ma a Biblia asszonyai? Hogyan adhatnak erőt, bölcsességet és reményt a 21. századi nőknek?
A másfél napos workshopon Ujváriné Szabó Anikó vezetésével saját szerepünk értelmezésétől jutottunk el a Biblia kiemelkedő nőalakjainak tanulmányozásáig. Mit vár tőlem a szűkebb környezetem? A család, a munkahely, a társadalom? Mit várok el saját magamtól? És végül: Isten – ha van Istenem – milyen küldetéssel ruházna fel?
A mai nőideál nem harcias, mégis bátor, büszke és erős. Modern és dinamikus. Mint a New York-i Broad Streeten álló Félelem nélküli lány szobra, amely a nők bátorságát és vezető szerepét, a nemek közötti egyenlőség előmozdítását, a kitartást és az önbizalmat jelképezi. Végső soron azt az üzenetet hordozza, hogy akár egyetlen ember is képes kiállni egy nagy kihívással szemben.
A bibliai időkben a nőknek nem volt könnyű életük. A többnejűség korában nem egyszer osztozniuk kellett a férjen. Akinek megadatott, hogy fiúgyermekeket szüljön, gyakran feljogosítva érezte magát arra, hogy asszonytársát megalázza. A házasság sok esetben nem a nő saját döntése volt. Még ezek között a körülmények között is születtek bátor döntések. Voltak nők, akik szembementek koruk és környezetük elvárásaival, és nem hagyták, hogy a körülmények összeroppantsák őket.
Így tett Abigail, Dávid király későbbi felesége is, amikor szűklátókörű és rosszindulatú férje akarata ellenére élelemmel látta el Dávid csapatát. Az idő őt igazolta. Bölcs döntésével és értelmes kommunikációjával megakadályozta a vérontást, és Dávidot is megóvta attól, hogy ártatlan vért ontson. Mindezt olyan helyzetben tette, amikor sokan inkább a menekülést vagy a passzivitást választották volna.
Debóra a másik ószövetségi archetípus, az ősanya, aki Izrael bírája és prófétanője volt. A nép elfogadta vezetőjének, mert küldetését Istentől kapta. Erős vezető volt egy olyan korban, amikor a vezető szerepeket többnyire férfiak töltötték be. Annak ellenére, hogy Isten rajta keresztül szabadította meg Izraelt, nem a saját dicsőségét kereste. Tudott együttműködni, és mély bizalommal fordult Isten felé, aki használni tudta adottságait és képességeit. Az ő példáján keresztül a vezető szereppel kapcsolatos küzdelmeinket és hozzáállásunkat elemeztük. Sokunk számára a vezetéshez ma is ambivalens érzések kapcsolódnak. Nehéz elfogadni ezt a szerepet, vállalni a felelősséget egy patriarchális világban, miközben nagy a kísértés a passzív hozzáállásra.
Beszéltünk az első európai keresztény nőként számon tartott Lídiáról is, aki bíborárus, vagyis bíborfestett kelmék kereskedője volt. A bíborral való kereskedelem jövedelmező, ugyanakkor nagy szakértelmet és kiterjedt kapcsolatrendszert igénylő foglalkozásnak számított. A Kis-Ázsiából származó, önálló és tehetős üzletasszony Filippiben élt. Híres volt nyitottságáról: nemcsak hitt Krisztusban, hanem otthonát is megnyitotta az apostolok előtt. Háza valószínűleg a filippi keresztény közösség egyik első gyülekezési helyévé vált.
Lídia története arra emlékeztet bennünket, hogy Isten a mindennapi hivatásunkban is megszólíthat minket. Nem volt próféta, sem királyné, csupán kereskedő. Mégis fontos szerepet kapott az evangélium terjedésében. Európa első név szerint ismert keresztény hívőjeként az európai kereszténység egyik első oszlopának tekinthetjük.
A szombat délután selyemfestő műhellyel zárult, amelyet a kétsopronyi születésű Matijevics Krisztina vezetett. Jó volt közös alkotással lezárni ezt a másfél napos együttgondolkodást és őszinte beszélgetést, amely végső soron rólunk szólt.
