Még januárban megbeszéltük, hogy újra találkozunk. 8 fiú jött Kemencés Tanyára a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Salontai Gyermekotthonából a „Helyben vagyunk” c. téli táborba. Nyolc dinamikus, örökmozgó, tűzrőlpattant kamasz. Apropó, tűzrőlpattant. Kifejezetten érdekelte őket a tűz, nem szűntek meg a kemencébe tolni az újabb és újabb rőzsekötegeket, minden kérés, tiltás dacára, míg végül már pokoli hőség fullasztotta a táborlakat. De ők nagyon jól szórakoztak. Mi is – most, 9 hónappal később, Szalontán. Felejthetetlen estét töltöttünk együtt, játék, móka, kacagás, csoki-, és cukorhegyek társaságában. Meglepő, milyen jól ismerik a meséket. Még szinte félmondatnyi idézetek sem hangzottak el, máris kiabálták a mese címét. A szépséges est végén az Ároni áldással búcsúztak, nehéz volt száraz szemmel végighallgatni őket: „Áldjon meg téged az Úr…”
A másnapi túra a Bihari hegyekben, Gál Éva kiváló túravezetésével, az igéző őszi napsütés, ebédre pisztráng fokhagymás szósszal - már akinek jutott -, az esti városnézés a fényárban úszó Nagyvárad belvárosában, a vasárnapi gitáros mise, ahol egy lélekkel, egy nyelven énekeltük: „Szent vagy, szent vagy…” oda vezetett, hogy bár fizikailag roskadozva, lélekben felüdülve tértünk haza.
Galéria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése