November 24-én a főleg fiatalokból álló helyi
vendégek érkezése előtt már órákkal nagy sürgés-forgás helyszíne volt a Kétsoprony
határában található Kemencés Tanya. Hagyományos eszközökkel, kemencében
sütötték a kenyérlángost, szilvalekváros papucsot, diós fánkot. Oka volt rá a
szervezőknek, mivel sok fiatalt hívtak, akikről tudvalevő, hogy feneketlen a
gyomruk…
A lényeg azonban csak délután négykor kezdődött. A
közösségi térré átalakított lóistálló igazán inspiráló helyszínnek bizonyult
annak a huszonegy meghívottnak, akik folyamatosan érkeztek. Ki busszal,
közvetlenül az iskolából, ki két keréken, míg a kényelmesebbeket a szervező
egyesület kiszállította a helyszínre.
A műhelybeszélgetést ezen a helyszínen is World cafe
formában bonyolították le a szervezők. A módszert előszeretettel használják
szervezetfejlesztők, közösségfejlesztők, akik aktív részvételt, kreatív
gondolkodást, tartalmas párbeszédet szeretnének kikerekíteni egy összejövetel
során.
Miről lehet beszélni egy folyamatosan fogyó alföldi kis
település fiataljaival? Kétsoprony Dél-Békésben található, 1330 fő lélekszámú
falu. A fiatalok elvándorlása itt is jellemző. Nem elegendő a vidék
népességmegtartó ereje.
-
Van-e más alternatíva, vagy tényleg az
egyedül üdvözítő megoldás, ha máshol keressük boldogulásunkat? – Ezt célozta
meg az első kérdés: „Mitől válik egy falu vonzó lakhellyé egy fiatal számára?”
(Mire van szükség ahhoz, hogy egy fiatal a jövőjét a faluban /esetleg tanyán/
képzelje el?)
A válaszok széles skálája is jelzi, hogy a célcsoport kiválasztásánál a szervezők
a minél változatosabb korosztályok és rétegek elérésére törekedtek. Vagyis a
tizenöt évestől a huszonhétig, a szakmunkás tanulótól az egyetemistáig igyekeztek
minél többeket megszólítani. Nem kis merészség kellett ehhez, meg némi
emberismeret, ami jelen esetben jól sült el.
A válaszok is tükrözték a
sokféleséget: a tánc-, fitness-, jógakluboktól, a még több hétvégi kulturális
program-kínálattól a komolyabb infrastruktúrán keresztül a nagyobb helyi
választékig, a falusi szálláshelyekig érkeztek javaslatok, melyek felkerültek az
„asztalterítők”-re.
Az összesítéskor már jóval oldottabb volt a vendégek hangulata. Elmondták azt
is, hogy a tanyasi életet előnyösebb oldaláról kellene bemutatni a fiataloknak,
hogy kapjanak kedvet a gazdálkodáshoz, mert ennek az életformának számos előnye
van. Kiderült, ezt éppen egy tanyasi lakhelyű fiatal indítványozta, aki szereti
a lakhelyét, és azt szeretné, hogy minél többen válasszák ezt az életformát!
Emellett azért azt is fontosnak tartották ennél a kérdésnél a meghívottak, hogy
több olyan falusi programot kellene szervezni, ahova más településekről is ide
látogatnak, így több új arc lenne, több lehetőség másokat is megismerni, nem
csak mindig a saját, jól ismert körökben forogni. Ez is új szempont: érzékelik
a helyi fiatalok, hogy a belterjesség nem egészséges egy idő után. Holott
számtalan előnye is van annak, ha mindenki ismeri egymást – de ez már másik
asztalnál született válaszok között szerepelt:
-
„Mik az előnyei (értékei) a falunak”?
Tehát ami már most is megvan, csak észre kell venni, számba kell venni…
Értéknek vették a meghívottak a személyes kapcsolatokból eredő segítőkészséget,
mely valóban működik a faluközösségben. A pozitívumok között felsorolták az
erkölcsösséget, a tartózkodást (!), a biztonságot, a természet-közelséget – ami
jelenti azt is, hogy kertet lehet művelni, állatot lehet tartani - , a
hagyományok jelenlétét a község kulturális életében. S ez már a saját
településről szólt, nemcsak általában a falusi létről: tisztaság, rendezettség,
a városinál nyugodtabb életstílus, a vallási közösség megtartó ereje. Mind-mind
őrzendő, átörökítendő hatalmas érték!
-
„Mi az oka annak, hogy sok fiatal
unatkozik vagy magányos? Hogyan lehet ezen segíteni?” – ez volt a harmadik
asztal kérdése. Jól jött, hogy nem muszáj egy ilyen kérdésnél túl személyes
reflexiókat adni, de azért a válaszokba mindenki beletette saját magát. Felmerült
az iskolai bullying, mint a magányosság „karrierének” egyik indító momentuma.
Valamint természetesen a „kütyük”, amelyek elvonják a figyelmet, az energiát a
személyes kapcsolatok építésétől. Itt került legmarkánsabban felszínre az az
igény, hogy jó lenne, ha lenne egy nyitott tér a településen, amelyet a
fiatalok korlátlan időben használhatnának, és amely eszközökkel is rendelkezne,
mint pl. játékok, sporteszközök. Azt a felvetést, hogy „és ugye ne szóljanak
bele a felnőttek, hogy ti ott mit csináltok” – maguk a fiatalok vetették el. Határozottan
kinyilvánították, hogy igenis szükség van valamilyen keretre, akár szervezett
program, akárcsak felnőtt – nem túl direkt – jelenléte formájában.
-
Végül az utolsó asztalnál mutatkozott
meg leginkább, hogy még nincs itt az ideje a személyes megnyilvánulásoknak: „Egyénileg
hogyan lehet hozzájárulni ahhoz, hogy egy településen jó
közösségi élet
legyen?” Itt a válaszok azokat a készségeket, képességeket sorolták fel, amik a
közösségépítést szolgálhatják, a válaszadók kiléte – egyelőre – rejtve maradt.
Jó ez így, a közösség építése lassú folyamat, erre éreztek rá a résztvevők nagy
biztonsággal. Azt azonban elmondták, hogy jó, ha vannak példaképek, minták,
nemcsak egy, hanem több is, akiknek az értékeit a közösség beépítheti,
követheti.
Jó, hogy felnőttek is
voltak a műhelybeszélgetésen. Ifjúság-barát pedagógus, civil szereplő,
háromgyerekes vállalkozó-családapa. Mindig kell a
„nehezék, hogy a hajó ne boruljon fel”. Az álmodozás, a „mi lenne, ha…”
szárnyalásának leszállópályát is kell biztosítani. A felnőttek vitték ezt a
szerepet földönjáró, reális válaszaikkal.
Folytatás következik
tavasszal, addig pedig – remélhetőleg - beindul egy helyi ifjúsági klub, ahol
már realizálódhatnak az est folyamán megfogalmazott igények.
